Nemrég olvastam Gnilka könyvét a Biblia és a Korán hasonlóságairól és eltéréseiről. Többször előjön (természetesen leginkább az eszkatológiával /végső dolgokkal/ foglalkozó fejezetben) az a különbség, amit úgy fogalmaz meg, hogy szemben a zsidó és az iszlám eszkatológiával, amely (a zsidó esetben leginkább a későbbi iratokban) apokaliptikus, az Újszövetségben (és ebből fakadóan a kereszténységben) megtalálható egyfajta „jelenidejű eszkatológia”, amelyet olyan idézetekkel támaszt alá, mint Jézus mondása kortársainak arról, hogy „elérkezett hozzátok az Isten országa”, vagy hogy (a jövőre vonatkozóan): „Isten országa közöttetek/bennetek van”. Ennek túlhangsúlyozása azonban oda vezet, hogy elhanyagoljuk magának Jézusnak, Pálnak vagy a Jelenések könyvének nagyon hangsúlyos apokaliptikus vonásait. Itt megint előjön az, az általam már többször leírt vélemény, hogy ha az ember elveti a Biblia korszakos (diszpenzacionalista) szemléletét, vagyis azt, hogy Isten az emberiséggel sem időben, sem térben nem homogén módon bánik, hanem „diszpenzációk” (üdvtörténeti háztartások) szerint, akkor szükségszerűen vagy ellentmondások halmazát fogja találni, vagy elnyomja az egymásnak látszólag (vagy szerintem valóban) ellentmondó tendenciák, mondanivalók egyikét a másikhoz képest, és nem súlyának megfelelően bánik vele. És ez túlmegy azon, ami egyébként a Bibliának valóban jellegzetes vonása, hogy t.i. a fogalmilag kifejezhetetlen mondanivalót ellentétes pólusok egyidejű bemutatásával próbálja meg átadni.
Itt csak röviden összefoglalom azt, ahogyan magam látom ezt a kérdést. Azokkal az igékkel kapcsolatban, amelyek Jézustól vagy Keresztelő Jánostól hangzanak el, és amelyek arra utalnak, hogy Isten országa (vagy a mennyek királysága) elközelített kortársaikhoz úgy látom, hogy elég egyszerűen adódik az a magyarázat, hogy Isten Országa ott és akkor Jézus személyében közelített el. Akkor még (elvben) lehetőség lett volna arra, hogy Izráel népként megtérjen és elkezdődjön Isten országa. Természetesen Jézus maga tisztában volt vele, hogy két eljövetele van és az az első még nem a nyilvános dicsőség eljövetele. Ezét is nem viselkedett soha (politikai értelemben) Messiás-királyként. A sokat vitatott hely, mely szerint nem múlik el a kortársak nemzedéke, amíg (közülük egyesek) meg nem látják Isten országát eljönni dicsőségben, számos értelmezésre adhat okot, ezek közül hozzám legközelebb az áll, hogy ez a mondat közvetlen a hegyen való Színeváltozás (transzfiguráció) előtt hangzik el, ahol a három kiválasztott tanítvány valóban bepillantást nyerhetett Isten országának dicsőségébe. A másik, sokat idézett mondás, hogy Isten országa bennetek (közöttetek) van, számomra egyszerűen annyit jelent, hogy a Gyülekezet tagjaiban valóságosan bent lakik a Szent Szellem, tehát ilyen módon képviselik Isten Országát ebben a világban. A Mt 13-ban szereplő példázatokat (legalábbis azok némelyikét, pl. a fává növő mustármagról, amelyen „égi madarak” fészkelnek, vagy a kovászról szólót) a hagyományos keresztény egyházak sok esetben pontosan ellentétesen interpretálják, mint a szabad evangéliumi csoportok (bár ez utóbbiak sem egységesek ebben). Az utóbbiak sokszor Isten ideiglenes királyságát látják a példázatokban a két eljövetel között, annak minden negatívumával, túlterjeszkedésével, a konkoly megjelenésével együtt (amit szerintük a kovász, mint NEGATÍV jelkép is jelez). A Cselekedetekben ugyanis még azt olvassuk, hogy „egyebek közül senki nem mert közéjük elegyedni”. Ugyanakkor már a pásztori levelek, vagy János második és harmadik levele már egyértelműen problémákról számol be a Gyülekezeten belül is. (Nem is beszélve a Jelenésekben a hét gyülekezetnek szóló levélről, ahol tulajdonképpen csak kettőben nincs negatívum – de ezek lehet, hogy nem történeti hanem „tipikus” (typos) tanítások).
Az végképp nem olvasható ki az Újszövetségből, hogy Isten ideiglenes (jelen korszakban fennálló) országa fokozatosan és békésen, megtérés révén hódítaná meg a világot. Jelenleg a népek KÖZÜL az egyesek kihívása folyik. Azon lehet vitatkozni, hogy a szabad evangéliumi gyülekezetek közül soknak a teológiájában fontos szerepet játszó elragadtatás különálló esemény-e, de azt nehéz lenne vitatni, hogy Krisztus dicsőséges eljövetelére egy Vele ellenséges világba fog sor kerülni, és az igen súlyos, az egész világra kiterjedő ítélettel fog járni. Szóval, ha a jelenkori eszkatológia alatt azt értjük, hogy Isten országa fokozatos terjeszkedéssel jut győzelemre, akkor nem értek egyet vele. Abban az értelemben természetesen igen, hogy Isten országa valóságosan jelen van az újjászületett hívőkben a Gyülekezet korszakában is.
