Olvasmányok, gondolatok, hangulatok

Bábeli könyvtár

Bábeli könyvtár

A széles és a keskeny útról – sokadszor, de valószínűleg nem utoljára

2018. szeptember 30. - Lexa56

Eszembe jutott egy séma, ami szerintem sokat megmagyaráz abból, ahogyan Jézus látja a világban járásunkat és hogyan mi szoktuk látni, vagy legalábbis ahogy a legtöbben látják. Mivel nem vagyok nagymester a rajzoló programokban, inkább elmesélem, hogy mit kellene látni. Képzeljünk egy kört, amelyet egy vízszintes és egy függőleges átmérő metsz. (De gondolhatunk egy gömbre is, amelynek van egy vízszintes metszete és egy függőleges tengelye). A vízszintes vonal (vagy sík) a horizontális világ – ha úgy tetszik a fizikai, emberi, „testi” világ. Ez osztható képletesen szólva „jobbra” és „balra” (Tillich fogalmaival a heteronóm emberi világra és az autonóm emberi világra), de a megfelezett gömb képe még jobban mutatja, hogy rengeteg, egymással szembenálló, pólusképző vélemény lehet, nem csak a mi „jobb” és „bal” fogalmunk. De ez még MIND a horizontális lét- és gondolkodásmód része. És van a függőleges tengely: amelynek felső pólusán helyezkedik el az Élet (Isten), alul pedig a Halál (a Gonosz). Mindig elgondolkoztam a sokak által ismert kínai prédikátor (majd évtizedeken át fogoly és végül mártír), Watchman Nee többször is előhozott megkülönböztetésén: az Édenben van az élet fája és van a JÓ-ÉS-A-ROSSZ tudásának fája. (Szándékosan írom ilyen torz formában, hogy lássuk a második fa egy csomagot képez). Nem a jó tudásának fájáról van szó meg a rossz tudásának fájáról. Még csak nem is az élet fájáról és a tudás fájáról, ahogyan néha emlegetik, mintha az érzelem és az értelem lennének egymással ellentétbe állítva. Amennyire látom, itt arról van szó, hogy van élet és halál, meg vannak horizontális igazságok, amelyek azonban a maguk módján mind a világhoz tartoznak, polaritásuktól függetlenül. Félreértés ne essék: a Biblia is beszél jóról és rosszról, különösen a Törvény korszakában, Jézus inkább életről és halálról beszél. A baj ott kezdődik, amikor a heteronóm (mástörvényű, vagyis Isten tekintélyét emberi tekintéllyel kiegészíteni, majd pótolni kívánó) emberek a kupola csúcsán levő Istent hozzá szeretnék kötözni a maguk horizontális pozíciójához, mondjuk a jobb-bal (vagy bármely más, poláris) tengely mentén, és ezzel kimozdítanák Őt saját transzcendens pozíciójából és mintegy „lehúzzák” magukhoz (minél szélsőségesebb a véleményük, annál közelebb kényszerítenék a horizontális létformához). Ezzel azonban bálványt csinálnának belőle. Azért írom feltételes formában, mert Isten erre nem kényszeríthető. Ilyenkor aztán a maga horizontális helyzetéhez ragaszkodó és abszolutizáló ember kénytelen a függőleges tengely negatív irányában elmozdulni, és hasonulásra (látszólag) hajlandó bálványokat keresni vagy alkotni. Ugyanez a katasztrófa elmondható az autonóm (Istent vagy tagadó, vagy fölöslegesnek tartó) ember próbálkozásairól is: mivel Istent nem tudja magához kötni a másik oldalon, saját autonómiáját balga módon a negatív irányban való elmozdulással, egy másfajta démoni jelleggel megerősíteni. Mind a két próbálkozás iránytévesztés, de nem a horizontális irány eltévesztése miatt, hanem az élet-halál tengely figyelmen kívül hagyása miatt. (Nem akarok mélyebben belemenni, de minél távolabb kerül valaki a függőleges tengely mentén – akár fölfelé, akár lefelé mozdul el – a vízszintes világtól, annál lényegtelenebbé válik az eredeti „jobb”-„bal”, vagy bármely egyéb különbség).

És most lássunk néhány igét (Egyszerű fordítás). Lukás 9, 57-62

„57 Útközben valaki ezt mondta Jézusnak: „Bárhová mész, én követlek téged!” 58 Ő így válaszolt: „A rókáknak van tanyájuk, az égi madaraknak is van fészkük, de az Emberfiának nincs hol lehajtania a fejét.” 59 Egy másiknak ezt mondta: „Csatlakozz hozzám, és legyél a tanítványom!” De az kérte: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat!” 60 Jézus ezt felelte: „Hagyd, hogy a halottak temessék el a saját halottaikat! Te pedig menj, és hirdesd Isten Királyságát!” 61 Másvalaki így szólította meg: „Követlek, Uram, de előbb hadd búcsúzzam el a családomtól!” 62 De Jézus így felelt: „Aki egyszer szántani kezd, azután mégis visszafordul, az nem alkalmas arra, hogy Isten Királyságában éljen!”

Ezek tipikusan olyan „kemény beszédei” Jézusnak, amelyek miatt sokan hagyták ott már életében is, és sokan hagyják ott ma is, illetve teszik olyan „megszelídített” Jézussá, akit már be lehet illeszteni e világ (horizontális) logikájába. Van néhány jellegzetes mozzanat, ami mind beilleszthető a fent ismertetett képbe. Jézusnak nincs hol laknia a világon. Nem fizikailag, hiszen valaki mindig befogadta. De nincs otthona. Amikor tanítani kezd, már nem a családjával él. Nem illeszkedik be a horizontális világba, annak logikájába. Nem arról van szó, hogy nem szereti az embereket, éppen ellenkezőleg. De ki akarja emelni őket a horizontális világ logikájából és körforgásából és az élet-halál kérdésére irányítani tekintetüket és gondolataikat. Ugyanezt fejezi ki a „hagyd a halottakat, hogy eltemessék halottaikat” mondás is, ami megint nem a szeretetlenségről szól, hanem arról, a halottaknak (szellemi halottaknak) megvannak a maguk törvényszerűségei, neked azonban, ha tanítvány, túl kell lépned ezen. Ugyanez vonatkozik a családhoz, nemzethez, bármely más csoporthoz való tartozásra, amennyiben az olyan kizárólagos igényt formál rád, mint amilyent Krisztus szeretne. A „gyűlöld meg” kifejezésről, amit ilyen helyzetekben Jézus használ, sokan mutatták ki, hogy jelentése az, hogy (végtelenül) jobban szeresd Isten, mint azokat, akik ki akarnak sajátítani és rögzíteni a horizontális világ fogságába – méghozzá abba a horizontális pozícióba, amelyben történetesen ők vannak, vakká tenni minden más feladatra, szükségletre, amelyre másoknak, más horizontális pozícióban szükségük lenne, hogy ők is az élet-halál tengely mentén az élet irányába elmozduljanak. Ha ilyen, a család, a csoport, a nemzet – bármi – bálvány lesz, amely megkötöz. Minél inkább maga alá akar gyűrni, annál inkább, és annál inkább nem felfelé, az élet felé, hanem lefelé, a halál felé visz.

Lukás 12

„13 A tömegből valaki így kiáltott Jézusnak: „Mester, parancsold meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” 14 Jézus így válaszolt neki: „Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bíráskodjak közöttetek, vagy elosszam az örökségeteket?”

A vagyon, a presztízs, a társadalmi pozíció, a hatalom mind olyasmi, aminek szinte semmi relevanciája nincs az élet-halál tengely mentén való elmozdulás tekintetében. Ezek horizontális dolgok, megvan a maguk logikája, és mivel többnyire erőszakkal, becsapással, emberi szintű harccal járnak, inkább a lefelé mozdulást segítik elő, mint felfelé, mert ha Jézus azt mondja, hogy ő ezekkel a kérésekkel nem foglalkozik, akkor majd keresünk más (gonoszabb) erőket, akik készséggel foglalkoznak ezekkel az ügyekkel.

Kolossé 3

„1 Mivel Krisztussal együtt feltámadtatok a halálból, a mennyei dolgokra törekedjetek, hiszen Krisztus is a mennyben ül, Isten jobb oldalán! 2 A mennyei dolgokon gondolkozzatok, ne a földieken járjon az eszetek!”

Itt sem arról van szó, hogy megpróbáljuk összeszedni azt a viszonylag korlátozott számú kijelentést, ami a túlvilágra vonatkozik, és megpróbáljuk azokat minél pontosabban értelmezni. Ennek korlátai vannak már csak a kijelentés képszerű volta miatt is. Szerintem sokkal inkább arról szól, hogy ne ragadjunk le a horizontális világ problémáiban, logikájában, ne alkalmazzuk annak eszközeit, hanem mindent az élet-halál kérdése szempontjából értékeljünk.

2 Timóteus 2

„3 Vállald velem együtt a közös szenvedéseket és nehézségeket, mint Krisztus Jézus jó katonája. 4 Aki katonai szolgálatot teljesít, az nem foglalkozik a hétköznapi élet dolgaival. Csak arra törekszik, hogy a felettese meg legyen vele elégedve!”

Nem foglalkozik a hétköznapi élet dolgaival. Sokan itt világi harcokat értenek bele, pedig az egész hatalmi komplexus a „hétköznapi élet dolga”. Nem véletlenül mondja máshol Pál (2 Korinthus 4):

„4-5 A mi fegyvereink nem ember alkotta eszközök, hanem szellemi fegyverek, amelyek Isten ereje által hatásosak! Ezekkel le tudunk rombolni minden büszke erődítményt, amelyet az ellenség azért épített, hogy Isten igazi megismerését akadályozza.” (a Károli úgy mondja, hogy fegyvereink nem testiek).

Vagyis nekünk nem a világ harcait kell harcolnunk, és főleg nem emberi (horizontális világhoz tartozó, és annak logikáját tükröző) fegyverekkel.

Folytathatnám, de nem teszem. Aki megérti, annak ennyi is elég. Aki nem tudja, vagy nem akarja megérteni, millió okot fog találni arra, hogy elvesse.

A bejegyzés trackback címe:

https://babelikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr8414273195

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása