Jeremiás könyve 51. fejezet
Érdekes, hogy Jeremiás könyve történeti szempontól gyakorlatilag a 45. fejezettel lezárul, de utána még van néhány fejezet a népekre vonatkozó próféciákkal. Az 51 rész azzal foglalkozik, hogy miként áll bosszút Isten Babilonon, aki haragjának eszköze volt és Júda fölötti büntetésének végrehajtója. Nem volt kérdéses, hogy Nebukadneccar Isten megbízásából cselekedett, ezt Jeremiás maga is alátámasztotta vállalva a hazafiatlanság vádját (ez megérne egy külön "misét" - de nem most). Ehhez képest itt azt olvassuk, hogy Isten maga áll bosszút büntetése végrehajtóján - a maga idején. Dániel könyvében Nebukadneccarár igazi megtérőként jelenik meg, az ítélet Bélsaccar idején követezik be (a jól ismert falra író kéz jelenete után - megmérettél és könnyűnek találtattál). Inkább csak utalásokat látunk itt és máshol arra nézve, hogy mi az indok: a büntetést végző kéz gyakran hajlamos magának tulajdonsítani azt a hatalmat, amit Istentől kap - adott esetben a büntetés végrehajtására. Ez a felfuvalkodottság okozza Nebukadneccar (ideiglenes) bukását a Dániel könyvében is.
Keresztények a maguk valláskritikájában szeretik felemlegetni, hogy a lélekvándorlás tana azért erkölcstelen, mert a karma a bűnt alkalmazza büntetésként. Hát pedig ez a Bibliában is előfordul, mint a mellékelt ábra mutatja - anélkül, hogy egyenlőségjelet kívánnék tenni a kettő között. Magyarázatot nem kapunk az isteni pedagógiának erre a módszerére, de figyelmezteti a hatalom birtokosait is, hogy ennek tudatában bánjanak a nekik adott hatalommal. Azt sem lehet recept-szerűen megtalálni, hogy miként lehet könyörületesen büntetni - adott esetben halállal, de a helytelen alkalmazás megtorlását látjuk.
Jéhu - jóváhagyás és ítélet
A 2Kir 9 és következő fejezetekben olvassuk azt a bosszú-hadjáratot, amit Jéhu (felkenése után) folytat Jórámmal az izraeli királlyal és rokonságával szemben, látjuk Jónádáb és Rékáb fiainak mellé állását is, valamint azt, hogy mintegy mellesleg Akháziát, Júda királyát is eltakarítja az útból - noha erre nem volt felhatalmazása. Mégis az esemény megtörténtekor nem éri elmarasztalás az Úrtól, sőt inkább helyeslés kíséri tetteit. Mégis később Hóseásnál (1,4) ezt olvassuk: "még egy kis idő, és megbüntetem a Jehu házát a Jezréel vére miatt, és eltörlöm Izráel házának királyságát" - ami egyértelműen a fenti eseményekre utal. Mintha mégsem lenne minden rendben a vérengzéssel. Tudom, hogy ez azoknak, akiknek a Biblia pusztán véletlenszerűen összeállt, össze-vissza szerkesztett és átírt szövegek gyűjteménye, nem probléma. Jómagam azonban hiszek abban, hogy az egész mögött ott áll Isten "szerkesztői" munkája, és aki így olvassa, annak jó elgondolkodni a miérteken. Formai érveket lehet említeni, az egyiket már említettem (Júda királyának megölése), a másik az, hogy Jéhu sem szüntette meg a Jeruzsálemtől elszakadó istentiszteletet Északon. Úgy gondolom azonban, hogy az alapvető ok itt is az, hogy a bosszú eszköze önmagát érzi önálló hatóerőnek - ami már Isten szuverenitásának megsértése.
Jó, ha ezen minden hatalom-birtokos elgondolkozik, különösen azok akik úgy hirdetik magukról, hogy Isten akaratából és segítségével uralkodnak.
Itt most nem mennék bele abba, hogy ezek az igék milyen áttételekkel vonatkoznak az újszövetségi időre - erről már írtam máshol.
