Nagy kedvencem, Jorge Louis Borges egy novellája jutott eszembe a napokban, és mivel csak néhány oldal, el is olvastam. Egy azték papról van benne szó, akit a spanyolok fogtak el még fiatalabb korában és már hosszú ideje fogságban tartanak egy sötét börtönben, amely két részre oszlik és középen egy rács választ el két foglyot: az egyik a pap, a másik egy jaguár. Csak naponta néhány percre látja a jaguárt, amikor leeresztik mindkettejük táplálékát és a fény rávetül az állat bundájára, aki rendületlenül járja köreit a maga térfelén. A pap emlékszik egy hagyományra, hogy létezik Istennek egy titkos üzenete, amit ha valaki el tud olvasni, maga is kis híján mindenható lesz, és egyesül Istennel. Valahogy úgy érzi, hogy mint rendjének utolsó képviselője, ő fogja elnyerni azt a kegyet, hogy ezt megtegye. Olyan öreg és elgyengült már, hogy csak a halált várja, és várja a prófécia beteljesülését. Elgondolkozik azon, hogy hátha a jaguár bundájának mintázata hordozza a mindennél fontosabb üzenetet, ezért azokban a percekben, amikor láthatja, memorizálja, majd megfejteni próbálja a foltokban elrejtett írást. Végül egy látomásban jut el hozzá az üzenet, amely képessé teszi a foltok jelentésének megértésére és annál sokkal többre is, de akkor már nem akar semmit kezdeni az elnyert lehetőséggel, mert aki eggyé vált a végtelennel, azt már nem érdekli a földi lét és annak rendbehozhatósága.

Mind minden jó novella, egy villanásban, egy ötletben fejt ki valamit, ami másképp nehezen lenne elmondható. Vannak olyan társadalmi rendszerek (sajnos a mai magyar társadalmi rendszer is egyre inkább ilyenné válik), amelyek minden gondolatot el akarna pusztítani, elhallgattatni, kifejlődésében megakadályozni, ami történetesen nem egyezik meg az övékével. Minden erőforrást centralizálni szeretnének, mindent maguk alá gyűrni és dühödten fordulnak mindene ellen, ami függetlenségre tör, vagy arra igényt tart. Ez a kis allegorikus történet számomra azt mutatja, hogy nem kell félni tőlük. Ami körülvesz minket közvetlen környezetünkben - legyenek azok könyvek, vagy akár csak házunk kertje - tartalmaz mindent, ami elég a szellemi élet fenntartásához, sőt az előrejutáshoz. Hogy is mondta Jézus: Ne azoktól féljetek, akik a testet elpusztítják, AZTÁN TÖBBET NEM ÁRTHATNAK. Nem tudom, hová vezet ez a világ, amiben élünk, de sok jót nem várok tőle. Csak azt szeretném, ha észrevenném a magam jaguárját, ha szükség lesz rá.