Nagy érdeklődéssel olvastam végig Lengyel László tanulmány-gyűjteményét, amely három csoportba sorolva tartalmaz cikkeket, az első a közelmúlt magyar eseményeivel, a második az EU válságával és azon belül is a görög válsággal és az arra adható válaszokkal a harmadik pedig a közép-kelet európai specifikumokkal, a megbicsaklott rendszerváltásokkal, az új autokráciák kialakulásával foglalkozik. Nem recenziót szeretnék írni, ahhoz sokkal alaposabban kellett volna végigolvasni, de túl izgalmas volt hozzá. Inkább csak néhány megjegyzést tennék, ami érdekes volt számomra. Az első rész, ami "orbánia" kialakulását elemzi, volt a legizgalmasabb. Bemutatja jelenlegi miniszterelnökünk pályáját, személyisége és világképe fokozatos torzulását a mai helyzetig (és még ki tudja, mi a végállomás). A módszereket, a feltehető motivációkat. Miután Lengyel már régtől fogva figyelemmel kíséri Orbán pályáját, lényegében csak ki kellett egészíteni a jegyzeteit. Brilliáns elemzés, érdemes elolvasni. Számomra a viszonylag legkevésbé érdekes a középső rész volt, bizonyos értelemben kicsit túl technikai. A harmadik rész, amelyben különösen a Lengyelországgal és Romániával foglalkozó részek voltak érdekesek, sok érdekes információval szolgált. A civilizált lengyelországi jobboldali kísérlet (remélhetőleg ideiglenes) bukása abból a szempontból intő példa, hogy ott is az emberi minőség szerepelt le: a polgári-liberális közegből  ugyanúgy kiemelkedett egy gátlástalan, népet lenéző, belőle megélni akaró elit, mint nálunk a "nép-nemzeti" közegből, és valószínűleg a PiS-től sem várható ennél több. Hiába, a hatalom a legerősebb kísértés és a legnagyobb szellemi korrumpáló erő. Nagyon kevesen tudnak neki ellenállni. Rendkívül érdekes volt a Romániáról szóló cikk is amely Lucian Boia műveire reflektál. Döbbenetesen sok az analógia a magyarországi folyamatokkal, jelenségekkel.

A könyvet csak ajánlani tudom.