Foucault „A tudás archeológiájában” (is) hangsúlyozza, hogy fölösleges azon diskurzusok és rendszerezési sémák mögött, amelyeket pl. az őrület, az orvoslás, a természettan, az univerzális nyelvtan vagy a gazdaság elmélete kapcsán felfedezett, valamilyen fajta „preegzisztens” gondolatot, valóságot…

Évekkel ezelőtt már egyszer elolvastam Foucaultnak ezt a könyvét is, de kicsit bosszantott, hogy rengeteget foglalkozik azzal, hogy mindentől és mindenkitől elhatárolódjon és részletesen leírja, hogy mit NEM mond, miről NEM beszél. Ezzel az erővel többet írhatott volna arról, amit mondani akar.…